A járvány kitörése óta teljesen átalakultak a mindennapi szokásaink, és olyan érzésekkel kell megküzdenünk, amelyekkel korábban nem: ilyen a magányosság is. Sokakban merül fel ötletként, hogy az űrt egy kedves kisállattal töltsék be, hiszen most van rá idejük is, hogy foglalkozzanak vele, ráadásul a gyerek is felturbózott erőkkel kampányol érte.
Az utóbbi időben megnőtt a kereslet az állatokra: akár a vásárlás, akár az örökbefogadás mellett döntenek a családok, úgy érzik, most jött el az ideje a bővítésnek. Nem is csoda: a gyerek egész nap otthon van, ha nem tanul, unja magát, és amúgy is régóta rágja a fülünket ez ügyben, a felnőttek pedig gyakran magányosnak érzik magukat. A háziállat pótolja a kieső emberi kapcsolatokat, az ölelést, a figyelmet, a feltétel nélküli szeretetet, segít elfeledkezni a napi gondokról és megnyugtat, legalábbis bizonyos mértékben. Emellett szívet melengető elfoglaltság nézni, ahogy játszik, alszik, fejlődik, mi pedig végre nem csak a saját gondolatainkkal vagyunk összezárva. Nem véletlenül használnak terápiás állatokat kórházakban, idősotthonokban, problémás gyerekek körében, hiszen testileg-lelkileg mérhető a pozitív változás, amit okoznak. De valóban ennyire egyszerű a megoldás?
Forrás: divany.hu